Page 101 - Debreceni Erdős könyv

Elsők között a legelső

K
aán Károly kezdeményezésére a 20. század első fe-
lében megindult az országban a természeti emlékek fel-
térképezése és a javaslatok előkészítése. Ezt az ügyet
Debrecen város törvényhatóságának támogatásával a
Tiszántúlon a magyar királyi Tisza István Tudomány-
egyetem, azon belül Soó Rezső professzor irányításával
a Növénytani Intézet vette kézbe. Az intézet munkatár-
sai együttműködtek a M. Kir. Erdőigazgatóság és a
Tiszántúli Madárvédelmi Egyesület szakembereivel.
Elsőként a debreceni erdőkben jelöltek meg véde-
lemre érdemes területeket, ahol az erdők, rétek, ligetek,
lápok kiirtását, pusztulását és felszántását kívánták
megakadályozni.

A magyar királyi állami erdőigazgatóság a felvetéseket
támogatta, mert azok igen kis földrészleteket érintettek,
kiterjedésük nem haladta meg a három holdnyi nagy-
ságot.
Másrészről az erdészek a lápos és homokos
A híres fekete nyár a sámsoni határban
területeket erdősítésre és fásításra alkalmatlan-
nak találták. A javaslatokról pontos helyszín-
rajzokat készítettek, amit kiegészítettek a városi
erdőkben fellelhető öreg (régi), méretes fák fel-
sorolásával.

A védetté nyilvánítás elsőbbsége Debrecen vá-
rosát illette. Debrecen vezetősége ugyanis ön-
ként, a maga elhatározásából ajánlotta fel véde-
lemre a tulajdonában lévő városi erdőkben található
természeti ritkaságokat és nevezetességeket. A város
törvényhatósága teljes megértéssel és készséggel adta
hozzájárulását a védetté nyilvánításhoz. 1939-ben törzskönyvezett területek

99