Page 12 - Debreceni Erdős könyv
P. 12

A XVII. század végén vette kezdetét a királyi udvar beavat-
                                                                                       kozása a városok életébe, megtestesítőik a királyi bizto-
                                                                                       sok voltak. Debrecen elöljárósága nem nézte jó szemmel a
                                                                                       biztosok tevékenységét. Gróf Forgács Miklós királyi biztos
                                                                                       rendelkezésére  1775-ben  50  éves  vágáskorhoz  kötve
                                                                                       bevezették  az  erdők  sarjasztásos  felújítását.  Innentől
                                                                                       kezdve előre meghatározták, hogy melyik erdő mire alkal-
                                                                                       mas fát adjon és ez alapján osztották el a vágásokat is.

















                                                         Haranghy György fényképe


                        Ezt a gyűjtési lehetőséget a cívisek „hátalás”-nak nevez-      A  zálogként  használt  erdőkben  alacsony,  míg  a  város
                        ték. Amikor  ezt  a  hátalt  gallyat  egy  garas  lefizetésével   tulajdonában lévő erdőkben magas vágáskorral számol-
                        lehetett kivinni az erdőről, csak garasos gallyként emle-      tak.  Cívis  észjárás  szerint  mindig  a  zálogos  erdőkben
                        gették.                                                        kezdték a fák termelését, hiszen nem lehetett tudni med-
                                                                                       dig rendelkezik vele a város. Kamarai rendeletek alapján a
                        Az erdőségek különböző időben és különböző körülmé-            városi erdőkről térképeket és leírásokat készítettek, vala-
                        nyek között jutottak Debrecen város kezére. Egy részük,        mint felügyeltek, beleszóltak az erdők kezelésébe.
                        mint  a  Nagyerdő,  Apafája,  Nagycsere  adománylevéllel
                        került  a  birtokukba.  Haláp,  Bánk, Gúth,  Pac, Ohat, Sa-    A városi polgárok számára járó illetmény legjelentősebb
                        vóskút, Fancsika és Monostor erdeit a falvak pusztulását       újraszabályozására 1774-ben került sor. A polgárok ekkor-
                        követően zálogolják és használják. Ugyan különféle ere-        tól maguknak fát nem vághattak, hanem a befizetett adó-
                        detűek ezek a birtokok, abban egyforma volt a sorsuk,          juk arányában juthattak tüzelőhöz. A városi vágás költsé-
                        hogy a polgárok tűzi- és épületfa szükségletének fedezé-       geihez is hozzá kellett járulniuk (megváltás).
                        sét, de leginkább a kaszálást és a legeltetést szolgálták.        A kitermelt fák zöme (80-90%-a) tűzifaként haszno-
                           Abban az időben a kivágott erdő megújítását a tuskók-       sult. Az épület- és szerszámfa, hosszúfa, sukkosfa, híd-
                        ból, gyökerekből eredő sarjakra és földre hulló makkok,        deszka,  hídpalló,  bútorfa,  görcsfa,  dorongfa,  garasos
                        magvak  spontán  vetényülésére  bízták,  azaz  az  újra  er-   gally, vargafa termelése alig érte el 10%-ot. Azok is főleg a
                        dősülést a természetre hagyták.                                Nagyerdőből, az Apafai- és az Ohati-erdőből kerültek ki.


                      10
   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17