Page 11 - A debreceni városháza törtenete

A falu belső életét a földesura által jóváhagyott bíróból és esküdtekből álló tanács 1555-ben ugyan behódolt a törököknek, ők azonban csak adóalanynak tekintették
irányította. A Debreczeni család kihalása után Debrecen és a hozzá tartozó birtokok a várost, ezért önkormányzatát sértetlenül hagyták. Debrecen tehát viszonylag békés
Zsigmond királyra szálltak, aki 1405-ben kelt kegylevelében Buda városához hasonló menedékhelynek bizonyult ebben a felfordult világban, ezért sokan ide menekültek az
jogokkal és szabadsággal ruházta fel Debrecent mint „saját városát”, és engedélyezte idegen hadak támadásai elől. A város jó szívvel befogadta őket, s miután letelepedtek,
fallal való körülkerítését, ami azonban sohasem készült el. Ennek oka nemcsak a kő és derék debreceni polgárokká váltak.
az olcsó víziút hiánya volt, hanem az is, hogy Debrecen mindig nagy területen feküdt,
az udvarok akár tízszer nagyobbak voltak, mint a várakkal rendelkező felvidéki váro- Debrecen lélekszáma a beköltözőknek köszönhetően rohamosan emelkedett, területe
sokban, ezt a költséget pedig képtelen volt a lakosság előteremteni. A város hamaro- pedig a zálogba vagy bérbe vett pusztákkal óriásira nőtt, volt idő, amikor meghaladta
san a Hunyadiak kezébe került, de megmaradt nagyfokú önállósága, sőt, kiváltságai a 120-130 ezer hektárt is. A pusztákon szilaj állattenyésztés folyt, a lábon kihajtott jó-
révén tovább gazdagodott. szágot az élelmes kereskedők külföldi vásárokon értékesítették, amivel mesés vagyont
halmozhattak fel. Tar András főbírónak például annyi pénze volt, hogy ha Szapolyai
A mohácsi vész után a három hatalom ütközőpontjában fekvő Debrecen virágkorát János király megszorult, tőle kért kölcsön. A marhakereskedelem, a kézműipar és a vá-
élte. Földesurai révén 1538-tól közjogilag Erdélyhez tartozott. Várfala nem lévén, a vá- ros vásárközponti szerepe tehát messze földön híres gazdagságot teremtett a cívispol-
ros védelmét vezetőinek diplomáciai ügyessége és protestáns hite biztosították. A civi- gárok számára.
tas bárányát a török, magyar, német egyaránt nyírta.
Nyüzsgő, eleven élet jellemezte Debrecent, a céhek virágoztak, a kereskedők gyara-
„Vagyunk Ahmed szultán hódolt podtak, a vásárok országos hírre tettek szert. A gazdag kereskedőváros polgárai köré-
városa, adózunk háromfelé, ben hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai is, hiszen könnyen azono-
töröknek, magyarnak, erdélyi sulni tudtak vallásuk morális értékrendjével. A város és az egyház együttműködésének
fejedelemnek. Nézd meg uram, kiemelkedő eredménye volt, hogy Debrecenben a korszakban szinte egyedülállóan
itt van a címerünk. Látod a fejlett iskolahálózat alakult ki.
bárányt, ahogy visszanéz, és
azt kérdezi a szemével, ugyan
sejtitek-é, hogy már az eleven
bőrét nyírják, nem is a gyapját,
a húsát fejtik le róla, a zsigereit,
és nincs oltalma, hacsak nem azok,
akik itt laknak ebben a városban,
és a maguk testével formálnak
körötte falat a várfalak helyett.”
(Szabó Magda: Kiálts, város)

11. o.: Bikagulya hajtása a Hortobágyon Debrecen város pecsétje a 16. századból

10 11