Page 128 - A debreceni városháza törtenete
P. 128
„A Városházán csak percekre láthattam apámat, a hajdúk őrszobáján vártam meg, „Valahányszor ott állok a Nagytemplommal szemben, egyszerre fogja be látóköröm
míg hazamehetünk mind a ketten. Télen valósággal eltűntem a párolgó bundák védel- a szoborral, tudom, hogy mögötte a templomtest elfedte részen ott a Kollégium …Csak
mében, a dohányszagú, sűrű melegben, a bámulatosra pödrött bajszok, széles, barna állok és csak nézem, és tudom: hogy ide tartozom, csak erre az egyetlen pontjára
arcú, mosolygó szemű és csúnya beszédű férfiak között. Minden alkalommal megetet- a világnak, hogy magyar vagyok, hogy sose szeretnék, szerettem volna más lenni…
tek, s bár otthon rosszul és keveset ettem, a hajdúk kezéből minden ízlett, szalonnada- Nem ellágyulás és könnyes múltba merengés …, amit érzek; ami áthat, az a biztonság,
rabkákat dugdostak a számba bicskahegyről, nyáron meg óriási hasábokból rakott mert végtelenség, nyugalom sugárzik rám a tympanon alól, a tudat, hogy a vaskos,
faerdőben bújócskáztak velem, harsányan nevetve, hogy iparkodik páréves lábam egymástól meghökkentően távol eső tornyokra rákönyökölhet a világmindenség, tu-
utánuk…” (Szabó Magda: Ókút) dom, elbírja, annyira el, hogy erejéből még nekem is jut, másnak is, aki kéri, mindenki-
nek…” (Reformátusok Lapja, 1985. szeptember 22.)
A városháza azonban nemcsak gyerekkori élményt jelentett számára, hiszen a város
szellemi örökségének megőrzéséért majd itt veszi át jó fél évszázad múlva, 1977. novem- Szabó Magdát 90 éves korában, olvasás közben érte a halál. Végakarata szerint, mivel
ber 15-én díszpolgári kitüntetését, 1987-ben pedig, 70 éves korában a városi közgyűlés „a szíve egyik fele Debrecené és a szüleié, a másik fele pedig férjéé,” nemcsak Budapes-
megszavazza számára Debrecen város Csokonai-díját. ten, de Debrecenben is búcsúztatták. A cívisváros közigazgatási központja halálában is
fontos szerepet kapott: tisztelői a városháza földszinti előcsarnokában felállított ravatal-
A család meghatározó és formáló hatásán kívül a „holtig haza” Debrecen és a kálvinista nál vehettek végső búcsút a 20. század egyik legnépszerűbb magyar írójától.
hit jelentette számára a biztos fogódzót az életben. Elhivatottságának elismeréseképpen
1985-ben - a magyarországi református egyház történetében első nőként - a Tiszántúli
Református Egyházkerület főgondnokává választották.
128 129
