Page 107 - A debreceni városháza törtenete

Ma az épület emeletén áll Marton László 1964-es Kossuth-portréja, a lépcsőházban
pedig márványtábla tiszteleg az esemény előtt. Kossuth 80 évesen, immáron a torinói
emigrációban, eképpen emlékezett meg Debrecen szerepéről:

„Menhelye volt mindennek, ami a magyar nemzet akaratát képviselte a nagy küzdel-
mek vészes napjaiban. Központja volt az intéző működésnek, mely ... a szélrózsa min-
den irányából megtámadott haza védelmére csatarendbe sorakoztatá a honszeretet
által rögtönzött hadseregeket, melyek felvarázsolták a régi Magyaror szág régmúlt di-
csőségét … Szíve s feje volt a magyar hazának, ama – fájdalom - rövid időszakban, mi-
dőn … a magyar nemzet visszahelyezkedett azon helyre, mely őt a füg getlen nemzetek
kerek asztalánál ősjogilag megilleti.” (Debrecen Város Tanácsának iratai, 1883)

A Szent Korona

A szabadságharc vészterhes időszakában, az országgyűléssel és a kormánnyal együtt
a Szent Koronát is kimenekítették Pestről, amely 1849. január első napjaitól június 5-ig
Debrecenben nyert biztos menedéket. A Szent Koronát és a koronázási ékszereket tar-
talmazó vasládát a városháza Kossuth utcai épületszárnyának emeletén, a titkos levéltár
bolthajtásos, csendes, vaskos falú szobájában rejtették el. Külön nem őrizték, valószínű-
leg azért, mert a folyosó ezen szakasza néptelen maradt akkor is, amikor az emelet többi
része igen mozgalmas életet élt, az őriztetés pedig felhívta volna rá a figyelmet.

A hol magánlevéltárként, hol titkos levéltárként emlegetett helyiség előszobájának ala-
csony ajtaja ma is szembeötlő. A kis előszobából balra, egy hasonlóan alacsony ajtó ve-
zet a vaskos falon át a volt magánlevéltár boltozott helyiségébe. 1853. július 4-én ezek-
ben a helyiségekben keresték az osztrák hatóságok a Szent Koronát, még a padlót és
a kályhát is feltörték, ám az ereklye akkor már rég a dunai füzesekben lapult, hiszen itt
ásta el 1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan néhány társával.

A Szent Korona a budai várban, 1938

106 107