Page 33 - A debreceni városháza törtenete

Pontosan nem tudjuk, hogy mikor költözött a nyomda a városházára, annyi azonban
bizonyos, hogy 1630-ban vásárolták Rhéda Pétertől. Ezután a város felügyelete alatt
egyházi és hivatali kiadványokat készített, és mérhető jövedelemmel is szolgált.

„A debreceni nyomda abban is szerencsés volt, hogy a magyarországi kereskedel-
mi vonalak csomópontján levő kereskedő város piaca igen alkalmas volt a könyv-
terjesztésre. Könyvesboltok akkoriban még nem voltak. A könyv éppoly vásári cikk
volt, mint akármi más; a vásári sokadalmak alkalmával ponyvasátorok alatt kelt el
a legtöbb könyv. A debreceni „kereskedő és áros népek”, akiknek ajánlotta Méliusz
is egyik munkáját, messze földre elvitték s terjesztették a debreceni nyomda kiadvá-
nyait.” (Debreczeni Képes Kalendáriom, 1912.)

A városházán működő nyomda legnagyobb veszteségét egy labanc támadásnál szen-
vedte el 1705 októberében. A ládákba rejtett nyomdai felszerelést szétszórták, tönk-
retették. Ezt követően két várostűz (1719-ben és 1727-ben) után kellett átköltöztetni az
ódon városháza középső részébe és életre kelteni a nyomdát és felszerelését.

Az épület földszintjét 19 haszonbérbe adott üzlet foglalta el a Piac utcára nézve, a Ceg-
léd utcán raktárak és műhelyek sorakoztak. A boltokat félereszes zsindelytetők árnyé-
kolták, melyeket tölgyfa oszlopok tartottak 1,5-2 öl távolságban, így a boltok előtt 8-9
láb szélességű átjáró vezetett. A főbejárattól északra eső részen árultak keddi napokon
a fésűsök, a szűrszabók, a posztószabók, a szíjgyártók és a zsibárusok. A Herpay-ház
emeletén tágas árulóhelyiség volt, a „paplanosok színje”.

A Piac utcán egyébként végig kofák ültek, akik mindenfélét árultak: kerék nagysá-
gú kenyeret, kalácsféléket, gyümölcsöket, kását, lisztet, pattogatott kukoricát, rőfökre
terjedő kolbászokat, vastag hurkát, pálinkát, dohányt stb. Ponyvákra fektetve árulták
a helybeli és vidéki könyvnyomdák műveit is.

Csobán Endre főlevéltáros az íróasztalánál, 1928

32 33