Page 24 - A debreceni városháza törtenete

Az öt önálló lakóház egységét az összefüggő tetőzetnek köszönhette. Az összképet erő-
sítette az azonos párkány- és gerincmagasság. A legigényesebb kiképzésű a Tar- és
a Tolnai-ház homlokzata volt, a provinciális reneszánszra jellemző fogazott szemöldök-
kövekkel, faragott ajtó- és ablakkeretekkel. A Tolnai-ház kitűnt kettős nyeregtetőjével is,
melyet az egységes főhomlokzat érdekében építettek. A kétszintes Herpay-ház azonban
mind magasságával, mind félköríves ablakaival rontotta az egységes hatást: a városháza
kontúrjába beékelődve, a falsíkot megtörve aszimmetrikussá tette az egész épületet.

A főbejárat a volt Fekete-ház kapuzata volt, ahová kocsival is be lehetett hajtani. A házak
között nem volt belső alaprajzi kapcsolat, így csak az udvaron keresztül lehetett egyik
részéből a másikba eljutni, számos szűk és meredek lépcsőn.

Az udvarból nyílt többek között a hadipénztár, a házipénztár és az írószoba. A föld alatti
szinten fogdák voltak, illetve egy jégverem, ahol a télen vágott jeget tárolták. Az udvar
közepén egy kút szolgáltatta sokáig a friss ivóvizet. A kutat egy sor élére állított, két sor
fektetett téglával falazták. Nagyon mély volt, vizét bizonyára felhasználták a városháza
építésénél is, hiszen a 18. században már megvolt, felette egy hatszögletű kútház állt.

Volt sütő- és főzőház, illetve összesen nyolc konyha, ahol étkezhettek a jövő-menő
idegenek is. A csapszékben pedig szívesen fogyasztották a városháza pincéjéből elő-
került jóféle borocskát.

25. o.: Az ősi városháza metszete ifj. Kováts György rajzán, 1787

24 25