Page 39 - A debreceni városháza törtenete

Vályogfalú, öreg nádas- A dísztelen, ütött-kopott ősi városháza sem méretével, sem alaprajzi adottságai miatt
ház az újsoron,
1930-as évek nem volt alkalmas már ellátni a városigazgatás növekvő feladatait, s nem illett Debrecen
szabad királyi város rangjához sem. A városi tanács 1780-tól kezdve küldte panaszait az
udvari kamarához a tarthatatlan állapotokról, felterjesztéseit az új városháza megépí-
tése végett.

„Amint végignézünk a péterfiján, nádfedeleket láthatunk eleget, emeletes házat
egy-kettőt. Ez utóbbiak általában a városban – kivéve a piacz-utczát – igen ritkán
vannak elszórva; a házak majd mind földszintiek, s ha ehhez hozzávesszük még
a közönségesen nagy házudvarokat, elképzelhetjük, milly nagy helyet foglalhat el
D. Széles lepény, mellynek közepéből néhány tepertő ágaskodik.” (Pákh Albert: Uta-
zás Debreczenben. Életképek, 1845. január 18. 85.)

Az egyik jelentősebb egyemeletes háznak, a szabad királyi város irányító testületének
székháza, a városháza számított. De a több mint 200 éves épület meglehetősen rossz ál-
lapotban volt: a tetőgerendák elkorhadtak, a falak megrepedeztek. Az évszázadok során
ráadásul több alkalommal lett a város tűz martalékává, ami sokszor nem vigyázatlanság-
ból eredt, hanem szándékos gyújtogatás eredménye volt, ezt pedig akkor halállal bün-
tették: „szekérre kötöztetvén, tüzes fogóval mentül szörnyebben megfogdostassanak,
annak utána, mint égetők, kik másokat is tűzzel rontottak, maguk is tűz által emész-
tessenek és vesszenek el a tűzben”. Az ismétlődő várostüzeknek szigorú rendtartások
kiadásával is igyekeztek gátat vetni.
Debrecen 1802 előtt, Szegedi Károly rekonstrukciós rajza

38 39