Page 15 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN

1914. szeptember 8-án hajtották végre Ujfalussy Gábor ezredparancsnok vezényletével. A
Mackensen hadsereg kötelékében harcoló egységet Volhíniában vetették be. A Linsingen
hadseregcsoport jobb szárnyát kellett biztosítaniuk. Velük szemben a 338. orosz
gyalogezred és több lovashadosztály, köztük egy dragonyos hadosztály állt. Gyilkos
ütközet kezdődött. A huszárok lovaikról leszállva közelharcba bocsátkoztak. A sereg
jobbszárnyát bekerítés fenyegette, amikor a kettes huszárok az ellenség hátába kerülve
öldöklő küzdelemben megfutamították őket. Ez az ütközet volt a legdicsőbb, de egyben
legvéresebb is az egység történetében.

Janowról Rawa Ruskára, majd Siedliskán keresztül szeptember 9-én Korniére értek, ahol
lóról szállva harcoltak az orosz gyalogság ellen. Szeptember 10-én A Baitner őrnagy által
kiküldött járőr a paplakban egy focilabdára bukkant, melyet az állásba is magával vitt.
„Ennek a labdának azután másnap tragikomikus szerep jutott. (…) Mikor az ellenség
tüzérségi tüze legjobban tombolt, az egyik huszár fogja a labdát és azt a mélyebben fekvő
állásban szorongó huszárok közé dobta. Persze óriási rémületet okozott a földön ugráló
«ágyúgolyó». Akiket érintett, behunyták szemüket és várták a halált. Csakhamar rájöttek
azonban a tréfára és egy-kettőre nevetve «végezték ki» az ugráló ágyúgolyót.”

Az ezred a 41. gyaloghadosztály utóvédjeként, járőrfeladatokat látott el. Erőltetett
menetben haladtak Dobrzechowon, Jazowán át a Wisloka-patak partja mentén Utrobno
felé. A folyamatos harcérintkezések következtében az emberek és lovak kimerültek, a
századok állománya 40-60 lovasra apadt. Az időjárás viszontagságaival is meg kellett
küzdeniük. A hónap végén megérkező esős idő járhatatlanná tette az utakat. Szeptember
29-én ért az ezred Lipniczkára. Október 1-jén végre megérkezett az első posta is hazulról,
de a legyengült katonák között egyre többen betegedtek meg. A kolera kezdett terjedni
közöttük. Október 15-én Soninára érkeztek, ahol csatlakozott hozzájuk az otthonról
küldött pótlás: 5 tiszt és 120 lovas. Az erősítés tagadhatatlanul jól jött az ezrednek, de
110 ló nélkül maradt huszárt át kellett adniuk a hadosztályparancsnokságnak. Az ezred,
immár az 1. hadsereg részeként Lukowára vonult, ahol az oroszok megújult támadásai
miatt október 23-ától komoly utóvédharcokra kényszerült. Október 26-án Andrzejow
falunál véres harc kezdődött.
Ez volt az első komoly ütközet, melyet gyalogság ellen lóról szállva kellett megvívniuk.
„A lóról szállt huszárok parancsnokaik vezetése alatt vörös nadrágban, panyókára vetett
mentével, karddal oldalukon, ásó nélkül, 70 tölténnyel megterhelten bátran nyomultak
előre az időközben egyre erősbödő és a falu déli szegélyét is megszálló orosz gyalogság
ellen. A harc, bár azt magasabban fekvő és részben fedett állásban védekező ellenséggel
vívtuk meg, mégis a huszárok győzelmével végződött. A kitűnő célpontot nyújtó
huszárok soraiban az ellenség tüze ugyan súlyos veszteséget okozott, de a vörös ördögök
támadásának lendületét nem törte meg.” A falut megtartani azonban nem tudták. A
feltűnő egyenruha, a kevés lőszer miatt súlyos veszteségeket szenvedtek, így az erősítéssel
visszatérő ellenség elől, folyamatos halogató harc megvívása mellett Struga, Lipa Krepa,
Lipsko, Karlow, Osztrowiecz irányban tértek ki. A Krakkó környéki csatározásokban
az előrenyomuló orosz csapatokat több kisebb ütközetben próbálták feltartóztatni.
November 11-én átszervezésre volt szükség, hiszen a veszteségek miatt a 6 lovasszázadból
pótlással együtt összesen 4 maradt.
November 21-én az ezredet ismét a 3. és 4. hadsereg közötti rés kitöltésére és az orosz
áttörés blokkolására rendelték. Mínusz 20 fokos hidegben, folyamatos csetepaték árán
haladtak Limanowa felé. A november 28. és december 18-a között zajlott lapanow–

- 13 -