Page 9 - A MAGYAR KIRÁLYI DEBRECENI 2. HONVÉD HUSZÁREZRED A NAGY HÁBORÚBAN
P. 9

ELŐSZÓ

                 A könyv megszületéséhez vezető út egy a Hajdú-bihari Naplóban megjelent
          jegyzettel kezdődött. A Nagy Háború centenáriuma alkalmából jelent meg a lapban az
         Akikért a harang szól című írásom. Ebben azon debreceni ezredek hőseinek állítottam
          emléket, akik oly sok véráldozatot hoztak a négy évig tartó öldöklő küzdelemben. Egy
          bekezdésben méltattam a magyar királyi debreceni 2. honvéd huszárezred katonáinak
          hősiességét. A megjelenést követően megkeresett a Hajdú-Bihar Megyei Lovas és
          Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület elnöke és titkára. A találkozásból
          barátság lett. Hatásukra kezdtem el behatóbban foglalkozni az ezred történetével.
          Kutatásaim eredményei megjelenésének a Nagy Háború Blog, a Bocskai Könyvtár, a
          Honvédelmi Szemle, a Hajdú-bihari Napló, a Cívishír adott teret. Az elmúlt évben
          aztán a hagyományőrző egyesület elnöke, Juhász Imre felvetette a könyv ötletét.
          Örömmel vállaltam el a feladatot. Ugyanakkor fontosnak éreztem, hogy az ezred hősi
          halottai is helyet kapjanak benne. Hosszú kutatómunka eredményeként, számos forrás
          felhasználásával elkészült a „vörös ördögök” veszteséglistája, amely ebben a formában
          először itt ismerhető meg.
                 Sokan segítették és támogatták a könyv megszületését.
                 Hálával és köszönettel tartozom feleségemnek, aki biztosította az íráshoz a nyugodt
          feltételeket, és kritikus megjegyzéseivel, hibáim gyomlálásával tette jobbá munkámat; Dr.
          Mazsu János történésznek, kandidátusnak a lektorálásért, javaslataiért és támogatásáért;
          Pintér Tamásnak és Babos Krisztinának, a Nagy Háború Blog szerkesztőinek a kettes
          huszárokról írott munkáim megjelentetéséért, szakmai segítségükért; Juhász Imrének a
          könyv gondolatáért, kitartó szervező munkájáért; Csákvári Sándornak, aki bevezetett
          a veszteségkutatás rejtelmeibe, forrásokkal és szakmai jótanácsokkal látott el; Beöthy
          Máriának, a Beöthy-Zsigmond László, és Dalmy Dénesnek, a Békéssy hagyaték
          gondozóinak a páratlanul értékes gyűjtemények megismeréséért és a bizalomért, hogy
          feldolgozhattam azokat; Papp József Kós Károly-, Podmaniczky- és Csokonai-díjas
          helytörténésznek, valamint Soróczki-Pintér Balázsnak a források megismerésében
          nyújtott támogatásáért; Caruginé Miklóssy Éva Máriának, Márk Évának és Szabó
          Gábor hagyományőrző huszárnak, akik a kéziratot elsőként olvasták, észrevételeikkel,
          ötleteikkel és biztatásukkal támogattak.
                 Könyvemet büszkeséggel ajánlom az olvasók figyelmébe, és remélem a
          segítségével teljesebb képet kapnak Debrecen egykori házi ezredének a Nagy Háborúban
          betöltött szerepéről és áldozatvállalásáról.

                                                                             Topor István


















                                               - 7 -
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14