Page 6 - Debreceni Nagyerdő
P. 6
Debrecenben az állattartás hagyománya a nyári hortobágyi legeltetés után,
az erdőben való téli tartást jelentette, ezért ezzel a problémával majd később
külön is foglalkozom.
– A NAGYERDŐ, KORÁBBI NEVÉN AZ ÁGERDŐ ŐSI ERDŐNEVEI –
A magyar nyelv kifejezőkészsége és gazdagsága az erdő esetében is meg-
mutatkozik.
Az elnevezések színessége Török Gábor debreceni erdőmesternek a Na-
gyerdőről és Apafájáról 1886-ban készített első üzemtervében is fellelhető.
Ebben a véghasználatot (tarvágást) TARLASZTÁSNAK a természetes
újula- tot, (a „vetényülés” néven makkból létrejött természetes újulatát)
SEDRÉNYNEK nevezik. Az erdő faállományát ÁLLABOKNAK, a
vágásfordulót Werbőczi hármaskönyvében FORDÁNAK nevezik,
legértékesebbek a MAKKOS erdő – a „vetényülés”-ből nőtt, tölgyerdő.
Mindjárt utána BÁRDOS erdő – mely alatt a gyérítésre, vadászatra, ill.
épületfának – a fának alkalmas erdőt értették. Jóval kevesebbre becsülték az
ERESZTVÉNYT, mely a sarjerdő volt. A legeltetésből tiltott TILALMAS
erdő is értékes lehetett. Korábban a Nagyerdőnek is ez volt a neve, majd
ÁGH erdő lett.
Tagányi Károly: Magyar Erdészeti Oklevéltár (112.) c. műve is hasonlóan
kifejező szellemes megnevezéseket tartamaz. A makkos erdőt AVAS
erdőnek és az őserdőt FEKETE erdőnek nevezi.
A felsorolás után megállapíthatjuk, hogy a régi (ősi) erdészeti szaknyelv ki-
fejező készsége és színessége is meghaladta a mai nyelvünket.
– AZ ERDŐ JELENTŐSÉGE –
Ha azt vizsgáljuk, hogy ebben az alföldi városban hogyan alakult ki az erdő-
höz való töretlen ragaszkodás, akkor is a történelmet kell segítségül hívnunk.
Debrecent számtalanszor pusztította tűz.
Azt, hogy újra és újra felépülhetett, azt főként erdőbirtokainak köszönhette,
a föld, a fa és a nád mindig rendelkezésre állt.
Az erdőhöz való ragaszkodást tovább fokozta az önálló, - bizonyos fokig
– független élethez való vonzódás. A város ezt erős gazdasági erejére támasz-
kodva kívánta elérni. Gazdasági háttér nélkül, - minden korban – a függet-
lenségről álmodni sem lehetett. Debrecen gazdaságát főként a korlátlan szá-
mú lábasállat tartására alapozta. A történelem viharai során ebből fizették
a sarcot, a váltságdíjat, és volt honnan újra és újra felépíteni – hamvaiból fel-
támasztani – a porig felégetett várost. Az évszázadok során a város és lakossá-
6
