Page 8 - Debreceni Nagyerdő

– AZ ERDŐ A TÖRTÉNELEM VIHARAIBAN IS
MENEDÉKET NYÚJT –

A Nagyerdő szerepe a szabadságharcok idején Debrecen elismert történé-
sze dr. Módy György a város erdeinek és a Nagyerdőnek a szerepét a szabad-
ságharcokban a következőként írta le:

„1703. július 27-én Dobozi István főbíró ment ki este Sámsonban tárgyalni, II. Rá-
kóczi Ferenc oldalára állt, bár az utóbbi években a kurucoktól (Thököly csapataitól
is már!) sok megpróbáltatás érte. Július 29-én a tábor Sámsonból Kálló alá ment,
20-án a vár a kurucok kezére került (az őrség német katonái is beálltak kurucnak!).
A fejedelem hadbiztosa Debrecenbe jött zászlókat, ruházatot és „egyéb tábori
eszközöket” csináltatni.”

Augusztus 1-én a kuruc tábor Kálló alól Böszörményen túl a Verébsár-hoz
érkezett, ott megszállt. A fejedelem Debrecentől 1000 fegyverest parancsolt
kiküldeni vagy ugyanannyi puskát és kardot. Augusztus 2-án: „Megindulván
a Verébsártól a tábor mi földünkön (tehát debreceni birtokon M. Gy.) a
nagyerdő mellett a gátnál megszáll, hova is kenyeret küldtünk-„Augusztus 3-
án Bercsényi Miklós bejött a városba, a kuruc talpasok (gyalogosok) há-
zakat vertek fel, prédáltak, fenyegetőztek. A tábor a Kondorosnál hált.
Augusztus 4-én onnan mentek a kurucok „Pályihoz, a nyírerdőhöz”. Ide
küldtek ki a debreceniek száz lovas szekeret, ezer kenyeret, és puskát. A
kuruc sereg augusztus 5-én innen indult Diószegre.
A kurucok véleményem szerint Sámsonból a Hadházon át vezető úton tör-
tek fel Kálló alá és ott tulajdonképpen komoly ostrom nélkül kézre kerítették
a várat. Kállóból azután Nánás felől értek a Verébsár-hoz, mely a böszörmé-
nyiek vidi pusztáján volt. A középkori Vid falu ekkor már elpusztult. E tábo-
rozás emlékére emeltek az újjászületett Hajdúvid (nem pontosan a középko-
ri falu helyén települt újra korunkban) főterén 1963-ban bronz mellszobrot
II. Rákóczi Ferencnek. A Verébsártól érkeztek Felsőjózsán át a debreceniek
birtokában lévő Macsra. A sereg nem telepedhetett be sátraival, szekereivel,
lovaival, a Nagyerdőbe!! Szerintem azután a Tócóvölgybe vonultak délre
a Kondoroshoz és innen a Pályi melletti „nyírerdőhöz”.
A debreceni 48-as szabadságharc 1849. augusztus idején pedig a Kön-
tösgát mellett, Látóképtől keletre helyezkedett el Nagysándor József serege,
maga a vezér is táborával. A honvédsereg jobbszárnya a Nagyerdő sarkánál
lévő Nyulas csapszékre támaszkodott s ettől pár száz lépésre a Nagyerdőben
kétszázadnyi honvéd gyalogság volt elrejtőzve – később bevetették őket.

8