A Nagytemplom mögötti feltárt terület

1564-ben a város nagyobb részével együtt porig égett az András–templom és a Kollégium, 1565-ben a kastély is megsemmisült, így a Szent András-templom északi sekrestye kápolnájából kialakított imateremben jött létre a Tiszántúli Református Egyházkerület. (A templom egészének megújítását 64 éven át tiltotta a török, csak Bethlen Gábor segítségével épülhetett meg.)

Ezen a helyen gyűltek zsinatra 1567. február 24–26–án a keleti országrész lelkészei, itt tanácskozott 80–100 fő és a meghívottak. Megvitatták az egyházi rendtartás ún. Nagyobb Cikkeit augusztus 2-án, majd szeptember 1-én tizenhét egyházmegye prédikátorai aláírták a II. Helvét Hitvallást, ezzel önállósult a református felekezet. Az egyháztörténelmi jelentőségű 1567-es zsinatot Méliusz Juhász Péter (kb. 1536–1572) hívta tanácskozásra, aki a magyar reformáció egyik legnagyobb, és minden bizonnyal legeredetibb alakja volt. Wittenbergben együtt tanult Károlyi Gáspárral, itthon együtt hadakoztak a rajongó szektás nézetek ellen. Méliusz Kálmáncsehi Sánta Márton életművét folytatva Debrecenből védelmezte és szervezetileg is megszilárdította a keleti országrész református egyházvidékeit, biztosította az egyházszervezet törvényességét, hitelvi, tudományos és gyülekezeti alapjait. A hagyomány szerint 1560/1561 telén saját házába fogadta Huszár Gál nyomdáját; melyet az ifjú prédikátor (majd püspök) szinte egyedül látott el munkával. Műveinek terjedelme közel 6500 nyomtatott oldal, de írásainak eleven, képszerű részleteiből arra lehet következtetni, hogy a legnagyobb hatást élő szóval, prédikációival érte el.

A Református Egyház már a 16 században öt részre tagolódott, melyek közül a Tiszántúl növekedett a legnépesebbé, ráadásul az egyetlen egyházigazgatási egység volt, amelynek fennhatósága a három részre szakadt ország mindhárom részét érintette. A gazdaság mellett tehát az egyházi közigazgatás is “tájakat összekötő” szerepre késztette a Tiszántúl új központját, Debrecent.

Ez az emlékhely telekkönyvileg sem azonos a Nemzeti Emlékhelynek minősített Nagytemplommal, így a gótikus András-templom maradványának tekinthető, stilárisan is erősen eltér a Péchy Mihály tervezte neoklasszicista épülettől.

Határozati szám: 54/2014 (03.06.)

Kategória: kulturális örökség