Az alföldi mezővárosok paraszti eredetű és még földművelésből élő vagyonos lakossága. A cívis hagyománytartó, sajátos életformával rendelkező réteg, amely éppen konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott. A családok egymás közt házasodtak. A földdel rendelkező cívisek benn laktak a városokban – bár mindegyiknek volt tanyája, legelőrésze –, csak cselédeik és a fiatal házasok költöztek ki a tanyára.
Vagyonukat állattartásból és földművelésből szerezték, hasznukat nem fektették be kapitalista jellegű vállalkozásokba, hanem a hagyományos paraszti gazdálkodás keretein belül szaporították. Tágabb értelmezésben cívisnek nevezik az alföldi városok bennszülött lakosságát, függetlenül a rétegződéstől, vagyis a gazdag polgár-parasztokon kívül a kereskedőket, iparosokat, szegényparasztokat, cselédeket is.
Cívisvárosoknak és polgáraiknak jelentős szerepük volt a magyar parasztság társadalmi felemelkedésében, gazdasági, művelődési fejlődésében. Történelmünk és kultúránk gazdagabbá vált eme társadalmi réteggel, sajátos, de értékekben gazdag normarendszerével. Ilyen alapokon kezdődhetett el a szellemi és infrastrukturális felemelkedés az ország keleti területein, és így válhatott Debrecen Kelet-Magyarország kulturális, oktatási és vallási központjává.
Határozati szám: 40/2014 (01.29.)
Kategória: kulturális örökség
