A magyarországi mézeskalácsosságnak Debrecen volt az egyik legjelentősebb központja. Évszázadokon át kiváló minőségű, messze földön híres mézeskalácsot készítettek és készítenek a mai napig is. Mézeskalácsosaink termékei nemcsak finom, ízletes csemegék voltak, de a leggyakoribb ajándéktárgyak, a kedvestől kapott, sokáig őrzött emléktárgyak is.
A mézeskalácsos mesterségnek több évezredes hagyománya van. Magyarországon a XVI-XVII. századtól alakulnak nyugati mintára céhek, az alföldi városokban pedig a XVIII. század elejétől. Debrecenben 1713 óta ismert az első ilyen érdekvédelmi szervezet. Városunk mesterei a mézes tészta megformálásához jellegzetes ütőfákat használtak. Ezeknek a míves, aprólékos gonddal faragott fáknak részint maguk voltak a készítői, részint ügyes kezű faragókkal készíttették őket.
A vásárok kedvelt formái a gazdag színezéssel ellátott baba, huszár, szív alakzatok, de az igazi debreceni jelleget a tányér alakú ütőfás, városunk jelképeit (pl. Nagytemplom) ábrázoló mézes jelentette. A XIX. század végétől a cukorgyártás és a cukrászsütemények széles körű elterjedésével ez a mesterség is hanyatlásnak indult, s a mézeskalácsosok jó része áttért a cukrászmesterségre, vagy megmaradt a mesterségnél, de azt más elemekkel ötvözte.
Határozati szám: 9/2014 (01.29.)
Kategória: kulturális örökség kategória
