A debreceni vásári füzéres perec változatai közül a városban legismertebb, legkedveltebb a kis vajasperec volt. Középen lyukas, kb. 2-2,5 cm átmérőjű, kerek, ujjnyi vastagságú, 10-15 g tömegű, világosbarna színű, a vajtól természetes édeskés ízű, ropogós sütemény. Alapanyaga búza finomliszt, vaj, házi tejföl, só, tej, korábban erjesztett kovász, majd később élesztő. A cukor megjelenése után ízesítőnek adtak még azt is hozzá, így íze már jellegzetesebben édes.
A cukrásztermékek megjelenése előtt (a XX. század első évtizede) a debreceni családok a kelt, sült tészták csoportjából a kalács és a pogácsa után leggyakrabban perecet fogyasztottak. Míg kalácsot és pogácsát minden háztartásban sütöttek, addig perecsütésre csak néhány asszony szakosodott. Ők piacra, vásárra, búcsúra, jeles vallási ünnepekre és családi eseményekre készítettek különféle pereceket. Kétféle módon adták tovább: felfűzve füzérben vagy darabonként. Sohasem jött létre szaküzlet a perecértékesítésre. Csak az utcákra, terekre való kirakodással járó ünnepnapokon és a vásárokon, búcsúkon lehetett vásárolni, illetve közvetlenül a termelőnél megrendelni.
A nagy múltú debreceni pereckészítés - összefüggésben az életmód, az ízlés és a szokások változásával - a XX. század második felére erőteljesen visszafejlődött. A perecsütés magányos asszonyok és családjuk számára jelentett bizonyos megélhetést. Az 1950-es években már csak 12 perecsütő nevét jegyezték fel. Az elmúlt évtizedekben, Debrecenben csak egy idős asszony készített perecet, általában hetente egy-egy kemencével, ami kb. 200-250 darabot jelentett. Egészségi állapota miatt 2000-ben felhagyott a pereckészítéssel, műhelyének jövője bizonytalan.
Határozati szám: 53/2014 (03.06.)
Kategória: agrár- és élelmiszer-gazdaság; turizmus
