
Dr. Béres András néprajzkutató, a Déri Múzeum igazgatója, a Debreceni Népi Együttes egyik alapítója, később egy személyben művészeti vezetője, néptánc-koreográfus, az egykori Debreceni Városi Tanács tagja, a Debreceni Virágkarnevál megálmodója.
1928. május 16-án született Szatmár megyében, Rozsályban. Szülei földműveléssel foglalkoztak. Összes birtokuk 14 kataszteri hold volt. Hárman voltak testvérek, kisebbik bátyja meghalt, nagyobbik testvére a második világháborúban elhunyt.
Iskolai tanulmányait szülőfalujában, Rozsályban kezdte, majd Szatmárnémetiben folytatta. Érettségit Debrecenben tett, majd beiratkozott a Debreceni Tudományegyetemre, ahol magyar-latin szakon végzett 1950-ben. A harmadik szak a néprajz volt, ebből a tárgyból 1953-ban doktori szigorlatot tett.
1950-ben kapott kinevezést a debreceni Déri Múzeumhoz, mint néprajzos-muzeológus. 1957-ig önálló tudományos kutatóként dolgozott. Ebben az esztendőben az akkori Művelődésügyi Minisztériumtól a múzeum igazgatói posztjára. Ebben a minőségben 19679-ig vezette az intézményt, ekkor kérte áthelyezését a levéltárba, ahol mint levéltáros dolgozott tudományos kutatóként.
Közben 1983-ban megszerezte a néprajztudományok kandidátusa címet. 1987-ben vonult nyugállományba; de nem nyugdíjba, hiszen egészen 1993-ban bekövetkezett haláláig dolgozott, írt, dolgozta fel korábbi kutatásait.
Munkásságát több elismeréssel jutalmazták:
♦ Kiváló népművelő 1961
♦ Szocialista kultúráért 1970
♦ Debrecen Város Tanács Művészeti Díja 1971
♦ Népművelési Intézet Nívódíja 1974
♦ Munka Érdemrend Ezüst fokozata 1977
♦ Életfa-díj 1992
Publikációi, néprajzi tanulmányai folyamatosan jelentek meg az Ethnographiában, a Déri Múzeum Évkönyvében és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyvében.
Önálló kiadványként – többek között – a Debreceni Cifraszűr (1955), a Nádudvari fekete kerámia (1965), a Rozsályi népmesék (1967), a Gróf cinege és a többiek (1972), az Arra van egy kőhíd rakva (1982), a Pásztorkonyha-pásztorételek (1984), a Hajnalpelika – rozsályi népmesék (1989), a Betyárok nyomában (1990) jelentek meg.
Néprajzi gyűjtései során természetes volt találkozása a néptánccal, így érthető, hogy 1948-ban maga is táncolni kezdett. 1950-ben alapító tagja volt a Debreceni Népi Együttesnek. Eredetileg Varga Gyulával közösen, majd 1960-tól önállóan vezette a csoportot. Mondhatni világhírű a Varga Gyulával közös műve, a Hortobágyi pásztortáncok, amelyet az ország több csoportján túl egy időben még az Állami Népi Együttes is műsorán tartott.
Meg kell említeni a Mikepércsi csárdást, amely 1955-ben a Néptáncosok kiskönyvtára sorozatban táncleírásban is megjelent; a Szatmárököritói fergetegest, a Dorogi friss csárdást, a Sorozó verbunkot, vagy éppen a Nagybáródi táncokat és a Kerezsi leánytáncot.
Határozati szám: 99/2017. (10.27.)
Kategória: kulturális örökség