Szarvas János elmondása szerint már a nagyapja, az édesapja és rajta kívül az összes testvére, s immár az ő fia is fával foglalkozott, illetve foglalkozik. A fafaragás, mint mesterség számos különlegesen szép és egyedi alkotást teremtett már meg nemzetünk történelmében, ám van 2 olyan egyedi alkotás a Szarvas család „családi értéktárában”, mely unikális, ám egyediségében is komoly hagyományokat és hajdúsági motívumkincset is őrző, mégis innovatív darab. Fatálalóik és pálinkakínálóik teljes mértékben és több szempontból is egyedi munkák, s abban is speciális és kreatívan ötletes megoldást alkalmaznak, hogy nevet adnak munkáiknak.
Szarvas János munkáiban a nagyapja-édesapja irányából örökölt és fiai számára továbbörökített vonal révén a Debrecen környéki, hajdúsági fafaragás egy egyedi alkotásokat is teremtő, ugyanakkor mégis komoly hagyományokat óvó megnyilvánulása él, lüktet már generációk óta és majd Őt is túléli él fiai, unokái révén sajátosan hömpölygő képzeletbeli, mégis valós „faörökfolyamot” teremtve múlt-jelen és jövő között.
A szatmári szilvapálinka már hungarikum, s munkái remek keretet, kínáló alapot teremtek a nemzeti érték erejű pálinka igényes fogyasztásához. Másrészt pedig nincs a megyében még egy olyan kézzel faragott fatálaló család, mely ilyen módon is népszerűsíteni Debrecen és Hajdú-Bihar megye értékeit, mint a sajátos értékmintázatú fatálalók.
Az összeállítók úgy gondolják, hogy a magyarságnak nem csupán a középkori időszakban volt igénye étkei és italai ilyetén tálalására, hanem napjainkban is egyre erősebb bennük ez a vágy, s ilyen megközelítésben is stílusos és tipikusan magyar találékonyságra vall mindehhez, egy szintén nemzeti értékként tisztelt faragott fapálinkakínálót vagy helyi és megyei értékmintázatúfatálalókat megálmodni és változatos, egyedi formákban megfaragni, majd felajánlani.
Határozati szám: 84/2016 (02.26.)
Kategória: ipari és műszaki megoldások
