Nagyerdő

16/2014 (01.29.); természeti környezet

Az erdőről írásos emlék 1214-ből maradt fenn. Úri birtok része volt a tölgyes, 1400-ban például a Hunyadiaké, s az okmányok szerint többször volt adományozás, adás-vétel, sőt pereskedés tárgya is.
A Nagyerdő Debrecen kincse, s Alföldünk egyik leghíresebb erdeje. Jelentős természetvédelmi múlttal rendelkezik. A debreceni Nagyerdő területén különleges védett növényfajok és állatok élnek, nevét hatalmas, 100–120 éves fáiról kapta. Az erdőt a 18. században parkká nyilvánították, majd 1939-ben 1. sorszámmal jegyezték be a védett természeti területek törzskönyvébe. Az országos jelentőségű védett természeti terület a Natura 2000 hálózat része.

A Nagyerdő területén mintegy 700-800 növényfajt tartanak számon.

A Nagyerdő a Nyírség déli részére jellemző, homokbuckás erdős-gyepes mozaiktáj jellegzetes részét képező homoki pusztai tölgyes emlékét őrzi, melynek állományalkotó őshonos fafaja a kocsányos tölgy, jellemző elegyfajai a fehér nyár, rezgő nyár , kislevelű hárs, a mezei juhar és a vadkörte.

A Nagyerdő területén jelenleg 2 fokozottan védett, 49 védett gerinces, valamint 39 védett gerinctelen állatfajt tartanak nyilván. Ezen állatfajok védelmének biztosítása érdekében fokozott figyelmet kell fordítani élőhelyeik megóvására, amely elengedhetetlen feltétele a biológiai egyensúly fennmaradásának.

A védetté nyilvánítás célja a Magyarországon elsőként védetté nyilvánított öreg tölgyes és a környező erdőtársulások megőrzése az utókor számára. Debrecen város életében a Nagyerdő mindig jelentős szerepet játszott, megőrzése a város és a természetvédelem szempontjából egyaránt fontos. A területen található idős fák sokféle élőhelyet biztosítanak számos állat-, növény- és gombafaj számára, ezért ezen fák minden olyan egyedét meg kell őrizni, amely önmagában is természetvédelmi, tájképi, esztétikai értéket képvisel. Különös tekintettel kell lenni az idős, 100 évnél öregebb, elsősorban kocsányos tölgyekre.



Kérünk, hogy az optimális felhasználói élmény érdekében fogadd el a sütiket. Infó itt.