Szabó Lőrinc nyolcéves volt, amikor szülei Debrecenbe költöztek, így nem csoda, hogy gyermek- és ifjúkorának színhelyét „fogadott szülővárosának” tekinti. A város még ismeretlen előtte. Életrajzi visszaemlékezéseiben, a Tücsökzene IV. ciklusában (Debrecen-Érlelő diákévek 1908-1918) és az Amikor debreceni diák voltam című vallomásában egyaránt kitüntetett szerep jut a mesés csodavárásnak. Középiskolai tanulmányait a református kollégiumban folytatja.
Kitűnő diák, a görögön és a latinon kívül megtanul németül és franciául. Iskolai és itteni barátai révén később is fenntartja debreceni kapcsolatait. A fiatal Szabó Lőrinc az első nagy szerelem érzelmével is Debrecenhez kötődik. Dienes Katóék Simonyi úti villája a fiatal debreceni értelmiség gyülekezőhelye lett. Kardos Pállal, Béber Lászlóval, Gulyás Pállal és Juhász Gézával életre szóló közösséget vállalt.
Debrecenről és a Nagyerdőről szóló versek:
♦ Az ígéret városa
♦ Debrecenben
♦ A természetes csoda
♦ A Nagyerdő
♦ A Nagyerdőn
♦ Erdei csönd
♦ Készséges halhatatlanok
Határozati szám: 24/2014 (01.29.)
Kategória: kulturális örökség
